true dream

Miért van már megint reménnyel teli érzéseim Velencével és Gerivel kapcsolatban. Hiszen tudom, hogy más nem leszek több számára mint egy barát, ő is megmondta már ezerszer nekem. De akkor is mért fáj ha kedves velem, ha leül beszélgetni velem? Nem akarom ezt az érzést érezni ezt a reménnyel teli szerelmet, mert ez örök kárhozatra van ítélve, soha nem talál válaszra. Mindenki azt mondja, hogy tényleg itt lenne az ideje, hogy legyen egy kis boldogság az életembe. Én mégis úgy érzem már akkor boldog vagyok, ha szerethetem azt a fiút, aki megtanítót a szerelemre. Tény, hogy fáj és gyakran sírok emiatt én, mégis örülök ennek az érzésnek, örülök, hogy szívemben hordozhatom a legerősebb érzelmet az életemben. Én tényleg szeretem mind ezek után amiket egymással szemben tettünk. Talán néha úgy tűnt, hogy gyűlöljük egymást, de ez csak álca volt. Hiszen ha kedves velem akkor elönt a melegség és a gondolta, hogy megölel kedvesen megérint a szívem hevesebben ver. És most is itt ülök a képernyők előtt és róla írok sorokat, hiszen csak ő jár a fejemben és ettől begolyózok. Nem birok nem rágondolni, minden egyes percet szeretnék neki adni az életemből, szeretném, ha mindenem az övé lehetne: testem, lelkem és szívem. Tudom, hogy ezen szavakat már későn mondom ki, hiszen a múltat nem lehet megváltozatni. És az egész alatt csak te szenvedsz, te aki semmit se tettél igazán. Én tényleg nem okollak semmiért, hiszen tudom, hogy mindenben én vagyok a hibás. ÉS A LEGNAGYOBB BÜNÖM AZ, HOGY MÉG MINDIG SZERETLEK KEDVESEM…